Így kezdődött...

"Nikkko, my cousin, I can't believe you're here, welcome to America!!" - az első, ismerősen csengő mondat után kényszeredetten elmosolyodok. Még nehezemre esik feldolgozni az elmúlt négy óra sokkhatását, a harmad üveg whiskyt, a hajnal két órát, és azt, hogy (számomra) másfél év után végre játszhatok azzal a játékkal, amire annyit vártam.
Miután képben voltam a telepítés körüli hercehurcákról, már betéve tudtam, hogy mire kell felkészülnöm. Amerikai Social Club és Live profilom hetekkel ezelőtt lefoglaltam, ezzel se legyen gondom, és a teljes mértékben értelmetlen szövegeket tartalmazó autorunon is simán túltettem magam. Már előre mosolyogtam, hogy majd ebben a tesztben leírhatom, hogy a telepítés után fél (na jó, legyen háromnegyed) órával már régen a GTA IV-et toltam. Az elmélettel nem is lett volna gond, ha nem derül ki, hogy újdonsült, még majdnem meleg Vistám nem lelkesedik a kétrétegű DVD-kért. Ez némileg megnehezítette a telepítést. Az, hogy csak sokadjára volt hajlandó beolvasni a korongot, még hagyján. De az már eléggé szíven ütött, amikor 30 % környékén egy CRC hibával hozakodott elő. Nem részletezném, hogy ezek után mi jött. A lényeg, hogy mire a Grand Theft Auto legújabb gyöngyszeme felmászott a gépemre, már túl voltam pár ide-oda másolgatáson és 0,7 lityós Black Velvet whiskym harmadán. DE! Felkerült, és ez ideiglenesen elégedettséggel töltött el. A Social Club beüzemelése után, a Play gombra kattintva újabb hidegzuhany következett. Egy (emlékeim szerint teljesen tartalmatlan) hibaüzenettel itt is próbálta megakadályozni, hogy én a nap során még GTA IV-ezzek. Kicsit morcosan reagáltam le a szitut, mert négy óra elteltével azért már kezdett elegem lenni a hibákból, de aztán hirtelen bevillant a kötelező Live program képe, amit levarázsolva a netről fel is tettem, és voilá: a GTA IV elindítása után nem sokkal full screenben találtam magam. A Live profillal történő bejelentkezés és ismételt aktiválást követően (ami a harmadik alkalom miatt már kezdett idegesítő lenni) végre kilyukadtam a menüben. Ennek alapfelülete egy Social Club faliújság lett, amiben tájékozódhatunk az aktuális hírekről, illetve a top 2 Social Club TV-re feltöltött, a GTA IV integrált vágójával összevágott videóról. (Hogy ez miért nem volt megoldható az alap RGSC programban, amit a R* kötelezően felerőszakol a gépre, mindmáig nem vágtam le.) Azok után, hogy mennyi szörnyűséget hordtak össze a PC-re készített változatról, "kicsit" félve kattintottam a menüben a Start gombra (érdekesség, hogy a menüből közvetlenül nincs lehetőségünk kiválasztani, hogy mit is akarunk: új játékot betölteni, vagy egy mentést. A játék automatikusan a legutolsó mentést olvassa be.) Az első pár másodperc után vigyorogva és felszabadultan konstatáltam, hogy abszolút nincsenek frameráta-problémáim, legalábbis átvezetőkben nem. Sőt, textúrahibáim sincsenek. Ezzel a lendülettel kezdődött meg GTA IV-es élményeim sorozata. (Az, hogy másnap még iskola van, nem nagyon tudott felzaklatni: mégiscsak egyszer próbálja ki az ember először a GTA IV-et! Úgy éreztem, elég lesz hajnal négykor lefeküdni. Így is lett.)


...És így folytatódott

Az előbb említett kis történet óta kb. egy hónap telt el, és durván a játék feléig jutottam. Azóta megtapasztaltam, milyen is az a GTA IV-es életérzés. Mondhat bárki bármit, nekem egyértelműen az év játéka lesz a PC-s verzió.
A történet idáig (ameddig eljutottam) hibátlan volt. Az elősztorit nem hinném, hogy be kéne mutatnom, a csapból is ez folyik. Az előző részekkel ellentétben itt a főhős inkább azért küzd, hogy túlélje az "Amerikai Álmot" unokatestvérével. Van még más is emellett, de ezt inkább meséljék majd el az átvezetők. Ezek során a szereplők érzelmei is nagyon jól kiülnek az arcukra, még hitelesebbé téve ezzel az egészet. A GTA-któl már elvárható humor ismét megtalálható a játékban, még több is, mint amennyivel a korábbi játékokban találkozhattunk. A küldetések változatosra sikerültek, és még a legegyszerűbb felépítésűek is rendkívül élvezetesek tudnak lenni. Ha egyet elszúrnánk, kapunk egy SMS-t, amiben a Replay opciót választva, egy kis töltés után azonnal újrakezdhetjük a cutscene utáni helytől. 


Nagy taps a játékmotornak

A grafika is félelmetesre sikerült: a víz egyszerűen tökéletes, a textúrák részletesek, a fény-effektek és a tükröződések is teljesen reálisak. Azonban annyi hozzátartozik a történethez, hogy tiszta időben a nappali árnyékok eléggé szemcsések, sokszor olyan mértékben, hogy az már ronda. Másik ilyen fájó dolog az élsimítás teljes kihagyása a játékból, ami azért azok után, hogy már a San Andreasban is elérhető volt, kicsit komikusan fest, de azért az összképen nem ront sokat.
A karakterek is rendkívül élethűen reagálnak egyes dolgokra: pl. esernyőt vesznek elő, vagy a fejük felé tartva valamit futnak, vagy megbotránkoznak, ha járgányt lopsz (sokszor már komolyan kezdem szégyellni az egészet, dehát nincs a közelben egy taxi se, mit csináljak). Nagy álmom is teljesült, a gyalogosok végre nem szeretnének az autó elé ugorva öngyilkosak lenni. A különböző testrészek megsebzése pedig különböző effektusokkal járhat: pl. ha lábon lősz egy embert, megbotlik. Hasonló szépeket lehet elmondani az járművekről is. A törés rendkívül sokféle és reális kombinációban fordulhat elő. Kitörhető az első és hátsó lámpa, az ablakok, és a lövésnyomok meglátszódnak a karosszérián. A kilőtt kerékgumi meg egy ideig szenved a tengelyen, majd szép lassan azt is elhagyjuk. Az autó beindítása is kifejezetten tetszett: ha nagyon sérült, Niko csak próbálja ráadni a gyújtást, káromkodik egy sort, de a kocsi nem indul be. Vagy ha vízbe zuhanunk egy járgánnyal, akkor a rádió megy egy ideig, majd sistereg egyet, és volt egy rádiónk. Meghát egy autónk, de ez már részletkérdés. A motor immár leállítható. Mi dönthetjük el, hogy csak kiszállunk (villany ég, rádió megy, utóbbi egyébként kihallatszik a verdából), vagy lekapcsolunk mindent. A lámpáknál egyébként bekapcsolhatjuk a ködlámpát is, bár erre túlzottan nincs szükségünk. A kocsi tengelye is elferdülhet, jelentősen megnehezítve a közlekedést. Ha pedig túl gyorsan hajtunk, könnyen lehet, hogy az úton fetrengve végezzük: nagy sebesség melletti ütközés során ugyanis ki lehet repülni a kocsiból. A vezetés egyetlen nem tetsző eleme (mondjuk ki: bugja) az az, hogy a kamera nagyon nehézkesen követi a kocsit kanyarodáskor. Ugyebár korábban mindig a verda mögött volt, bárhogy kanyarodtunk. Itt viszont már gyakorlatilag nekünk kell utána dobnunk az egérrel. Az elején eléggé idegesítő volt, de hamar rá lehet állni, és a későbbiekben úgyis hasznát vesszük ennek, hiszen a kocsiból most már célozva lőhetünk ki (pisztollyal vagy uzival, de akár gránátokat is dobálhatunk ki). Nagy újítás volt az autókba szerelt GPS rendszer is, aminek segítségével egy kijelölt ponthoz automatikusan megtervezi a legrövidebb utat. 


Telefonbetyárkodás és egyéb kikapcsolódási lehetőségek

A játékban jelentős szerepet játszik a mobiltelefon. Segítségével tarthatjuk a kapcsolatot küldetésadóinkkal, elhívhatjuk a barátnőnket randira, fegyvereket rendelhetünk, részegedésre hívhatjuk Romant, vagy éppen üzeneteket olvashatunk. (Persze jóval több lehetőségünk van, én most csak párat emeltem ki.) Még a fejlesztés időszakában ígérték azt, hogy lehetőségünk lesz gyalog is zenét hallgatni, telón keresztül. Kerestem is világba, de nem nagyon találtam, így a Google-n egy kicsit utánajártam (höhö, rííímmmelt). Kiderült, hogy egy idő után a fejlesztők úgy döntöttek, hogy ez most mégse lesz benne a játékban, mert csak. Viszont a letölthető csengőhangok/témák lehetősége direkt tetszett, főleg, hogy pár home-made programot felhasználva lehetőségünk van nekünk is saját témát készíteni.
A GTA-kban mindig fontos kérdés volt, hogy mit lehet csinálni a küldetések mellett/után. Természetesen itt is tele a lehetőségek tárháza. Bizonyos karaktereket elhívhatunk bowlingozni, dartsozni, biliárdozni, sztriptízbárba csajokat bámulni, kajálni, kabarészínházba előadást nézni, vagy épp részegedni. (Utóbbi egyébként kifejezetten vicces tud lenni. Már a járműhöz vánszorgáshoz is türelem kell, és onnan hazajutni is kihívás.) A darts, bár első hangzásra izgalmasan hangzik, pár kör után rém unalmassá válhat, mert gyerekjáték lesz nyerni. Ha egy kis izgalmat akarsz belecsempészni, akkor becsukod a szemed, bal kézzel célzol, esetleg mindkettő, vagy valami hasonló Ez a játékos kreativitásától függ. (Az előbb említett "pár kör" száma egyébként egyenelő a játékszabály megértéséhez szükséges körök számával.) Ezen találkozások szervezése egy telefonhíváson keresztül történik: vagy úgy, hogy én hívom fel őket, vagy ők engem. Ami nekem nem tetszett, az az, hogy mindig kötelezően 1 játékbeli órán belül (valós időben 2 perc) kell felszedni a tagot, különben kapod a savat a késésért. Nincs lehetőséged megadni egy találkozási időpontot, ami rengeteg esetben rossz, mivel csapot-papot hátrahagyva kell rohanni, hogy két percen belül odaérjél. Ha pedig visszautasítod a randiajánlatot, behúznak neked egy mínuszpontot (csakúgy, mint a késésért). A randis dolgokon kívül, egy ideig vállalhatunk taxifuvart vagy utcai versenyeket is, de ha úgy tartja kedvünk, felcsaphatunk drogfutárnak is. Ilyenkor egy öreg csotrogányhoz kell elvánszorogni, amivel aztán el kell szállítanunk a kijelölt helyre az árut. Rossz esetben pedig bandák ütnek rajtunk, akiket értelemszerűen el kell távolítani az útból. A jó kapcsolatok pedig megjutalmazódnak: Jacob pl. akciós orosz fegyvereket képes leszállítani nekünk a közelbe, vagy pl. Roman egy taxit küldhet értünk, ha éppen sietős lenne a dolgunk. Ismét magunkra önthetjük a rendőri szerepet. A rendőrségi adatbázisba felcsatlakozva kiválaszthatunk egy éppen folyó bűntényt (autólopás, bandatevékenység, stb.), vagy a szigetenkénti top 10 keresett bűnöző egyikének tartózkodási helyét is belőhetjük, hogy aztán likvidáljuk a célszemélyt (és cinkosait). A járműleszállítások is megmaradtak, ezúttal azonban egy fénykép, és némi helyleírás alapján kell egy konkrét járművet megtalálni. Ezeken kívül pedig itt van még a hidden package-ek szerepét betöltő 200 fertőzött galamb, amiket le kell vadászni, és az 50 db különleges ugratás. A tűzoltós és mentős alküldetésekről viszont le kell mondanunk. Ha pedig nagyon unatkoznánk, bevetődhetünk a TV elé is, hogy híreket, rajzfilmeket, vagy mást nézzünk.


Egymás ellen, online

A GTA IV egyik legnagyobb újítása a motoron kívül a beépített multiplayer-lehetőség. A PC-s verzióban, a konzolossal ellentétben már összesen 32-en randalírozhatunk egy szerveren, játékmódtól függően. Hogy megtaláljuk a leginkább nekünk való szervert, különböző szűrőket alkalmazhatunk, játékmód, játékosok száma, és még számos más, többé-kevésbé fontos tényező szerint. Ami azonban eléggé fáj sok felhasználónak, az a dedicated szerverek hiánya (tehát egy konkrét szervergép van, és nem csak hoster, ahogy az a GTA IV multiplayerénél van.) Ezzel a megoldással ténylegesen ki lehetne használni a maximális 32 slotot, így azonban sajnos bő 20 játékos körül már ledobásokkal kell számolnunk.
A játékmódok között megtalálhatjuk a hagyományos (Team) Death Match-eket, Turf Wart, Free Mode-ot, de versenyezhetünk is a kétféle verseny módban, és akkor még csak mindig 6 módot említettünk a 15-ből.


Infóturkáló

A játékról általánosságban: a három sziget ismét külön-külön nyílik majd meg, ugyanúgy, ahogy korábbi társainál (nekem már teljesen szívemhez nőtt ez a megoldás, és direkt élvezem). Ezúttal "terrorveszélyre" hivatkoznak, egyem a szívüket. Ezen szigetek mérete szép nagyra sikerült, körülbelül egy San Andreasos város méretére hasonlít. Ami még további pozitívum volt számomra, hogy az „összeköttetés” azután sem szakad meg a szigetek között, miután megnyílt egy újabb, hiszen nagyon sok küldetés alatt kell egyikből a másikba átmenni. Viszont a sokat ígért „rengeteg épületbe be lehet menni” dolog valahogy elfelejtődött, vagy csak én vagyok vak, de igazából én még nem sok olyan épületet láttam, amibe be lehet menni, és nem játszódott ott küldetés.
Megjelent az auto-mentés funckiója is. A legtöbb tevékenységünk után a játék elmenti aktuális állapotunkat. Ez addig volt különösen fontos, amíg meg nem jelent a második kiegészítés, addig ugyanis a játék pimaszul sokszor volt képes lefagyni.
A rendőrségi üldözés összesen most is hat szintből áll. Ha bűntényt követünk el (és a rend derék őrei éppen a közelben ólálkodnak), a radaron egy kék-piros terület kezd el villogni körülöttünk. Ez a kör jelzi azt, hogy merre láttak minket utoljára a rendőrök. Ha sikeresen kijutunk belőle anélkül, hogy észrevennének közben minket, pár másodperc múlva már el is tűnik az üldözés, legyen szó akárhány csillagról. Ha viszont közben észrevesznek minket, a kör középpontja ismét mi leszünk, a macska-egér játék pedig folytatódik ott, ahol elkezdődött. Némi segítség, hogy ha körözés alatt állunk, a rendőrautók/gyalogos zsaruk/rendőrségi helikopterek is feltűnnek a térképen. A kopók lerázásának egy másik módja, hogy behajtunk a Pay 'n' Spraybe. Az átfestés több óráig is eltart, viszont ha kijövünk, a rendőrség el is felejtkezett rólunk. Feltéve, hogy nem látták a begördülésünket az átfestő garázsba. Ahogy nő az üldözés szintje, úgy kapcsolódik ránk egyre több és újabb hatósági szerv. A SWAT csapatot felváltotta a terrorelhárító osztag, megjelentek a Hummeres jómadarak is, viszont a katonaság szabadságra ment.
A járműlistával is elégedettek lehetünk. Bár sokak bánatára az oroszok ellopták a repülőket és a tankot is a játékból (vagy csak a szabadságra menő katonák vitték magukkal?), azért számtalan járgány maradt meg nekünk. Motorok között ismét megtalálható a Sanchez, Freeway, Faggio, PCJ600, NRG900 (bizony, immáron -900, és nem -500), de ezeken kívül még van pár tipikus bandamotor (pl. Hellfury, Zombie), amik igencsak tiszteletet parancsolóak. A négykerekűek közül csak a Cheetah és BF Injection eltűnése az, amire felkapnánk a fejünket (vagy egyelőre én csak ezek hiányát vettem észre, utóbbi eltüntetését még megértem, de az előbbit nem volt szép dolog kivenni, kinek ártott?) Helikopterek és hajók ugyanúgy megtalálhatóak benne szép számmal. Most jönnének a repülők, a valóság azonban ennél gonoszabb: nem jönnek repülők, miután a R* úgy döntött, ebbe az epizódba igazából nem is kell nekünk repcsi, kész, punktum.
Ami még ennél is elszomorítóbb, az a fegyverarzenál megcsonkítása. Bár kétségtelen, hogy tökig realizált kollekciót kaptunk, de a fájó tudat mégis megmarad, hogy a GTA IV a SA-nál jóval kevesebb fegyóval büszkélkedhet. Ásó eltűnt, láncfűrész eltűnt, katana eltűnt, igazából közelharci fegyver csak a kés és baseballütő maradt. A hangtompítós pisztolytól, Tec9-től és a fűrészelt csövű shotguntól is búcsút kellett vennünk, csakúgy, mint a lángszórótól és a miniguntól. A katonák elvitték magukkal. Némiképp kárpótolva, a R* kiépített egy igen szellemes rendszert, a tárgyak felvételét, amiket aztán eldobhatunk (pl. téglával fejbedobunk valakit, aki ettől megbotlik, esetleg elesik).
Ezúttal minden eddiginél több, összesen 19+1 db rádióállomás közül válogathatunk, amiből 3 db talk-radio. Stílusokból tényleg minden megtalálható, a hardcore-rocktól kezdve a discon és hip-hopon át a reggae-ig és jazzig minden előfordul, így mindenki megtalálhatja a saját szájízének megfelelő csatornát. Ha pedig mégis másra vágynánk, akkor ott van az Independence FM, ami a korábbi játékok User Track, ill. MP3 Playerének felel meg, vagyis belerakjuk a zenéinket, beolvastatjuk, és a GTA IV már nyomatja is azokat. A rádiókkal kapcsolatos másik szellemes szolgáltatás a ZiT rendszerhez köthető. Ha autóban felhívjuk a 948-555-0100 számot, és várunk pár pillanatot, meg is kapjuk az éppen menő szám címét és előadóját. (A még tökéletesebb már csak az lett volna, ha a saját számokat is ugyanígy megmondaná (ugyanis nem ismeri fel őket), nem hinném, hogy az ID3 tagek kiolvasása megerőltető lett volna, de mindegy, ezen nem múlik semmi, úgyis tudom, mit hallgatok saját számok közül.) A másik, amit ismételten hiányoltam, az a playlistek és az internetes rádióadók nem-támogatása. Milyen szép is lett volna, ha berakjuk egy online rádióadó fájlját, amit aztán beolvastatunk ugyanúgy, mint a többi zeneszámot, és már hallgathatjuk is a folyamatosan megújuló zenét. De majd legközelebb...
A GTA IV egyik (szerintem) hatalmas fejlesztése a fedezékrendszer kialakítása volt. Egy gombnyomásra beugorhatunk vagy becsúszhatunk egy jármű, fal, konténer, vagy bármilyen tereptárgy mellé/mögé, ahonnan előugorva, vagy épp csak kezünket kidugva szórhatjuk az ólmot. Ez a rendszer rengetegszer elképzelhetetlen eszköze egy tűzharcnak, hiszen ellenfeleink ugyanúgy intelligensen kihasználják ezt a lehetőséget.
A játék egy másik, nekem tetsző újítása a taxizás volt. Egy taxit leintve, lehetőségünk van egy, a térképen ikonnal jelölt helyhez elvitetni magunkat (tehát pl. mentőhelyek, éttermek, küldetésadók, de ha a térképen kijelölünk egy pontot, akkor készséggel elvisznek minket oda is). Lehetőségünk van békésen, normál tempóban eljutnunk a célállomáshoz, azonban, ha akarjuk, szólhatunk a taxisofőrnek hogy „ugyanmá’ húzzon bele”, vagy csak szimplán az út végére ugrunk, az Enter billentyűvel. Sajnos én úgy éreztem, hogy a vezetés még eléggé kiforratlan, a leparkolás (akár lefüttyentéskor, akár az út végén) elég rémes, és az út alatt is inkább arra érdemes fogadnunk, hogy a kocsi nem fogja karcolás nélkül átvészelni az utat. De hát ez már hozzátartozik a GTA-szériához, így ne legyünk telhetetlenek, valamit át kellett csempészni az előző részekből is.
A képernyő felépítése is tetszett. Ezúttal tényleg csak a fontos információkat látjuk (élet, radar, esetleges üldözés). A részletesebb adatokért a T betűt kell lenyomnunk, ami az aktuális pénzünkön kívül felvillantja még a körzet, utca, és autónk nevét is, továbbá kizoomol (de szép magyar szó) a radarról, hogy egy nagyobb teületet lássunk be. Ami viszont még ilyenkor se jelenik meg, az az aktuális idő, amt én nem egyszer hiányoltam. Jó, hogy a mobilt elővéve láthatjuk, de akkor is… 


A IV, picit távolabbról

A játék már a Rockstar Games Social Club (későbbiekben csak SC) rendszert is használja. A dolog lényege elvileg az lenne, hogy saját statisztikáidat, illetve videóidat az interneten keresztül megoszthatod ismerőseiddel, barátaiddal, és a SC tagjaival, egyfajta versengést kialakítva. Mondom, igazából lenne. A negatív pontok sorozata ott kezdődik, hogy a telepítő – beintve igényeinknek – kötelezően felnyomatja a gépre a Social Club alkalmazását, magasról téve arra, hogy van-e internetünk, vagy sem. Az utóbbi csoport tagjai (a net nélküliek) így abszolút semmi hasznát nem tudják venni. A második mínuszpont ott jön, hogy a GTA IV elindítását ezen keresztül kell végeznünk, ismételten kötelezően, ami – hogyha nem akarunk éppen multizni, vagy videót feltölteni – megintcsak abszolút feleslegesnek mondható. A SC honlapján többek között megtudhatjuk, hogy bizonyos versengési kategóriákból ki viszi a prímet, melyik ország a legfertőzöttebb a GTA IV multiján keresztül terjedő „zombis vírusával”, aznap hány járművet loptak el Liberty City utcáiról a játékosok, vagy hogy mi mennyire vagyunk elmaradva statisztikailag a GTA IV kockábbik részéhez képest. De ezeken kívül más nagyon nincsen. Még bekerülhetünk három klubba (Milliomosok Klubja, Játékot Végigvivők Klubja, 100 %-osok Klubja), mást azonban ezen kívül nem találunk. De amiért az egésznek tényleg értelme lenne (saját statisztikák összehasonlítása egyik barátoddal), az hiányzik. Elvileg a barát- és üzenőfal részleg fejlesztés alatt áll, amit a IV lassacskán egyéves megjelenése után már lehet, hogy ideje lenne befejezni.


Összegzés

Summa summarum, a GTA IV egy, az ajánlottnál kicsivel erősebb géppel tuti rendkívül hosszas és élvezetes kikapcsolódást jelent, a kedves hibáival (pl. taxis parkolás) együtt. A kifejezetten idegesítő bugok közül a lefagyásokat a második patch-csel sikerült kijavítani, és az árnyékok is határozott fejlődésen mentek keresztül a GTA IV debütálása óta. És bár azóta az optimalizálatlanságon is sokat korrigáltak, azért az ajánlott rendszerkövetelményt érdemes tiszteletben tartanunk, úgyhogy ha a IV miatt terveznénk új gépet venni, akkor az ajánlott legyen a minimum. Még a négymagos proci kihagyható, de a lelki nyugalmunk érdekében ott is érdemes egy, az ajánlott Q6600-zal színvonalban kb. megegyező Core 2 Duot venni. Végezetül a GTA IV-ről talán azt lehetne mondani, hogy az élő városával, a remek történetével, sok lehetőségével, lélegzetelállító motorjával, és a már most megjelent, rengeteg GTA fan munkájának köszönhető modjaival a GTA IV méltán lehet a Grand Theft Auto sorozat tagja.